Üdv!

Fogalmam sincs, hogy ennek mi értelme van, de szeretek írni ...

meghát történnek az emberrel érdekes és tanulságos dolgok .. meghát csak úgy meg hát ha más is, akkor miért pont én ne ? :)

Nah.

Az elősztori annyi, hogy nemrég megnősültem, és Drágámmal kinéztünk egy hatalmas házat, amit nagyon sok szenvedés után meg is vettünk.

Tavaly augusztusban kinéztük, lefixáltuk, indítottuk a hitelt. Az indítástól a megkapásig zajló 4 hónap alatt kissé megőszültem, meghíztam, lefogytam, megváltoztam, szóval minden összejött, ami lassíthat egy hitelfelvételi folyamatot. De, karácsony előtt miénk lett a nagy pénz, azaz a francokat a miénk, a régi tulajé, és a persze az ügyintézőé, a banké, az ügyvédé, meg még ezerfelé ... de ez gondolom ismerős.
Azért elmondanám, hogy aki még nem állt neki ilyennek, az csak olyan feleséggel, barátnővel, baráttal, férjjel kezdjen neki, aki mindenek felett álló nyugalmával mindig ott lesz, amikor gáz van. Mert nem egyszerű, de tényleg.

Nah, lényeg, hogy pontosan négy hónapra a megkeresésünk után meglett a tulajdonviszonyunk, vagy mi.

Én nagy bátran még a pénz érkezése előtt elkezdtem a házban pakolni, a tulajt ismertem régebbről, mondhatni haveri viszony volt, van, tehát gond egy szál se, nekiláttam kipakolni  az emeletet.

A gond ott kezdődött, hogy nem voltak falak. De tényleg. a szobák között vaskereteken bútorlapokból összetákolt "szekrényszerű" képződmények voltak, és ezeket kellett valahogy szétszedni úgy, hogy a ház lehetőleg ne dőljön össze.

Semmi gond, erős vagyok, ügyes vagyok, meg minden, besaccoltam egy erős szombatra, hogy szétkapom, mint etióp gyerek a segélycsomagot. Hát a szombat szépen vasárnap lett, aztán néhány délután még becsúszott, de végülis, mire a pénzünk megjött, fennt már majdnem üres volt az egész szint.

És megjön a lé....

Karácsony előtt egyszercsak begyorsult minden, megjött a lé. minden "jogtiszta lett" ... aztán nekiláttunk/tam, felmérni, költségvetés meg miegymás. Kimatekoztuk, hogy hogy lesz, mennyi kell (még nincs kész, de most vagyunk kb a másfélszeresénél), és hipp hopp nekiláttunk.

Itt jegyezném meg, hogy soha építőiparhoz semmi közöm nem volt, szeretek garázsszinten fával dolgozni, és láttam még csavarbehajtót közelről. Ezen kívül öcsém élpítkezésénél segítkeztem unokaöcsémnak, aki kartonos.
Nos, ennyi óriási építőipari tapasztalattal láttam neki a falaknak. A történethez jó lenne képeket is iderakosgatni, holnap vagy nemtommikor folyt köv, és hozom a képeket.

Addig meg további jó szorakozást.